Sejtszökőár

Mondd, hogy lehet az, hogy a lábamat még le sem veszem a lépcsőkről, megérkezve egy buszmegállóba, azonnal odaadom magam neked; hogy kérdés-késlekedés nélkül teszem, amit a tested diktál, EGY UTCÁN; hogy amikor hívsz, én azonnal átlényegülök, és a titokrétegeimből rögvest kiemelem magam, csupaszon, pőrén viszem végig a csak félig fedett testemet a városon, alig rejtegetve a meztelenségemet, elvonulva egy fekete férfi előtt, akiről tudom, hogy csak egy oldalpillantás, és nem maradok épen, de csinálom; hogy ha erővel hátrafeszíted a fejem, lemarkolod a lapockámig a hajam, én nem ütök, miként az erőszakom után, hanem a nyakamat kínálva, lélegzem magamba a szemedet, és a mozdulatlanságunkból én engedek ki, a combomat tárva, hogy felenyhülhess; hogy ha a fülembe súgod a birtokviszonyodat, eltűnik a húsomból a csont, és ráolvadok az öledre; hogy a verejtékedbe szögezve nem mozdulok AZ után, amíg el mersz engedni - pedig fuldoklom a levegő nélkül.

Mondd hogy lehet az hogy folysz a combomon de én már hidegen hallgatlak miközben a véredényeim repednek a homlokomban a megírott szavaimmal másnak ajánlom fel magam ott olvasom mindezt neked meztelenül a konyhádban nem eszek a sajtodból mert onnan hoztad ahonnan nem nézek a falon lógó képeidre hogy ne láthassam arra kérlek olvass nekem csak hogy úgy aludhassak el közben hogy ne érjek hozzád miközben a szívem elpattintja a bordáimat hogy hajnalban kelek hogy ne lássalak hogy nem várom meg a buszt idegent keresek hogy annak az autójában egy másik szag felülírhasson téged hogy ettől megáll az életem és egy úttesten meredten bámulva a 222-esek kimaradnak hogy ha nem a fülemben lüktetsz a parancsszavaiddal akkor az ölem lüktet tőled ha nem a pinám akkor a szívem tachicard ha nem a szívemben zavarsz meg akkor meg in my mind

mondd hogy lehet hogy azt mondod a szeretem szó nem jó hanem a létszükséglet az

és én minden erőmmel azon vagyok hogy minél távolabb legyek

majd egy férfi akit azért szerettem meg mert sokmindenben te egyszer csak sutát mond és kedveset és én ettől ellágyulok és rájövök

veled nem tudok bölcs lenni

veled nem tudok puha lenni

veled nem tudok én lenni

veled nem tudok lenni

mert minden pillanatban rettegek

mert csak nélküled merlek szeretni.